Barangoló tábor - 2020.nyár

Már „ősidők óta” hagyomány az iskolánkban, hogy a nyári vakációt megelőző utolsó csengőszót követően kis diákjaink népes csapatával magunk mögött hagyjuk a várost és „kitelepülünk” a természetbe. A helyszínek időszakonként változtak, azonban a fő célkitűzés változatlan maradt... Nevezetesen, hogy néhány napra a vizek és vízpartok, a fák, virágok, madarak és egyéb erdei állatok birodalmában vendégeskedjünk éjjel-nappal. Az idei nyár azonban – az ismert körülmények miatt – kicsit felülírta az eddigi gyakorlatunkat. Az egészségügyi protokoll miatt ezúttal elhagyni kényszerültünk az „ott alvós” táborunkat. 
Ennek ellenére nem mondtunk le a kalandozásokkal, élményekkel teli közös napjainkról, és az elképzeléseinkre nyitott gyerekek népes csoportjával együtt éltük át az első „Barangoló tábor” sok-sok csodáját.

Táborunk nyitó napját az ásványrárói Part Campingben és környékén töltöttük. Vendéglátónk közreműködésével sárkányhajó túra keretében nyerhettünk bepillantást a vadregényes felső-szigetközi Duna-ágrendszer mesébe illő nyugalmat árasztó világába. A lassan áramló Duna-ágak olyan „galériával” ajándékoztak meg bennünket, amelyek a hajóink legénységének több tagját a visszatérés igényében erősítettek meg. A „bázisra” visszaérkezve egy finom ebédet követően azután sok-sok játék következett... Ping-pong, billiárd, stb. A visszaindulásunkat megelőzően még arra is lehetőségünk nyílt, hogy a helyi tűzoltók bevetési autóját is birtokba vegyük egy rövid időre...  Minden esetre már az első nap érzékelhetővé vált, hogy remek kis csapat jött össze erre a hétre.

Másnap korán reggel a vasútállomáson találkoztunk. Erre a napra a Cuha-szurdok felfedezését tűztük ki célul magunk elé. Vonatunk végül három alagúton és két völgyhídon áthaladva jutott el Porva-Csesznek vasútállomására, ahonnan a reggeli napsütésben gyalogosan vágtunk neki a völgy kilenc gázlón áthaladó turistaútjának. Helyenként farönkökön, máshol csúszós köveken vagy masszív sziklákon kellett átjutnunk a túlsó partra, ami nem kis ügyességet kívánt. De a csapat remekül helyt állt, és a tervezett időre megérkeztünk Vinyére. A közös ebéd befejeztével ezúttal is a játéké volt a főszerep, foci, röplabda és a vasútállomás közelében található játszótér várt a gyerekekre. Visszafelé a vonaton ülve pedig nem maradhatott el a napi élmények felelevenítése.

A következő nap mottója ez volt: „Add tovább gyerekeidnek a múltat, hogy legyen jövőjük...!” Látogatást tettünk egy hagyományőrző udvarban, ahol rendhagyó „történelem óra” keretében egy részletes bemutató során megismerkedhettünk a jurtával, korabeli ruhákkal, övekkel, íjakkal és a rovásírással is. Ezen kívül - kisebb csoportokban - lehetőségünk volt többek között csatacsillag, patkó-  és kelevész dobásra valamint íjászkodásra is. A hazaindulásig - a közös fagyizás után - a fiúkkal egy „igazi” focipályán próbáltuk ki magunkat, a lányok pedig a játszótér árnyat adó fái alatt ismerkedtek tovább a röplabda tudományával.

Csütörtökön ismét vonatos nap következett, ezúttal a hűség városába, Sopronba indult egyre összeszokottabb csapatunk. Utunk először az egyiptomi sziklatemplomokra emlékeztető fertőrákosi püspöki kőfejtőbe vezetett, amely a Fertő-tó vidékének egyik legnépszerűbb látványossága. Idegenvezetőnktől nagyon sok érdekességet megtudhattunk a 10-12 millió évvel ezelőtt még tenger borította területről. A vezetés során még a barlangszínház nézőterére is bejutottunk egy rövid időre. Elköszöntünk a Fertő-tó csodás panorámájától, és az igazán remek soproni ebéddel feltöltve magunkat a Soproni-hegység legnépszerűbb kirándulóhelyét, a Károly-kilátót vettük célba. A feljutásunk kalandosra sikeredett, ugyanis az egyik jelzett turistaút egyszer csak „megszűnt” és egy tényleg vadregényes erdőn keresztül értünk fel. A kilátó teraszáról elénk táruló körpanoráma aztán minden fáradtságos pillanatért kárpótolt minket.

A zárónap kerékpárnyeregbe szólított mindannyiunkat, és a szigetközi kerékpárút aszfaltcsíkján indultunk közös kalandra. Az induláskor két csapat alakult, egy gyors és egy még gyorsabb... A gyerekek minden elismerést megérdemelnek, mert a kialakított „szabályokhoz” következetesen tartották magukat. A Győrzámoly és Győrladamér határánál felfedezett játszótér pillanatában a gyereksereg úgy érezte, hogy ezzel a napi tekerés első része „kipipálva”, és akár ott tarthatnánk is egy hosszabb „pihenőt”. Így történt...
Az önfeledt játékot csak egy kis időre szakítottuk félbe, nevezetesen, amíg segítettünk „letakarítani” a finom pizzákat a közeli étterem asztaláról. Ebéd után arra is vigyáztunk, hogy teli gyomorral ne erőltessük túl magunkat, ezért haza indulás előtt még egy kis mászókázás segített minket „startállapotba” kerülni. 
Utolsó napi elköszönésünk alkalmával abban egyeztünk meg, hogy „jövőre veletek, ugyanitt!”

Marek Péter
táborvezető