Böjt a XXI. században (...És mi a gond a hamburgeremmel?)

A húsvét előtti negyven szent napot nagyböjtnek nevezzük. Ez az a szent és lelki kincsek gyűjtésére alkalmas időszak, melyben keresztényként megpróbálunk nem csupán lélekben, de szívben és testben is felkészülni Egyházunk legnagyobb ünnepére: Jézus Krisztus feltámadásának emlékezetére. Akkora ünnepről van ugyanis szó, amelyre nem lehet „csak úgy” belecsöppenni, igenis fel kell készülni.

A testi készület egyik régóta bevált módja a böjtölés. A ma ismert nagyböjt legalapvetőbb gondolatát a IV. században, a 325-ös niceai zsinaton fektették le. A VII. században alakult ki aztán a nagyböjt ma ismert formája és hossza. A negyven nap adott volt: Jézus Krisztus ugyanennyi ideig készült a pusztában böjttel ás imával nyilvános működése megkezdése előtt.

A böjt korunkban nem csak a hústól és az ételek bizonyos fajtáitól való tartózkodást jelenti, hanem minden olyan dologról való lemondást, amelyhez esetleg túlzott ragaszkodás fűz, s útjában állhat Istennel való kapcsolatunk állandó fejlesztésének. (Lehet ez valamilyen káros szenvedély; túl sok idő a számítógép és játékkonzolok előtt; bömbölő zene, ami megakadályozza, hogy a csendben lelkiismeretünk hangja megszólaljon, stb.)

Mégis legklasszikusabb formájában a húsról való lemondás jut eszünkbe, ha böjtről van szó. Ennek kapcsán Jézus Olajfák-hegyi mondata jut eszembe: „A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.” (Mt 26,41) Ha valaki szereti a húst, nyilván diszkomfort érzéssel jár számára, ha huzamosabb időre nélkülöznie kell. Ez a nem túl kellemes érzés – amely minden lemondás kísérője – is hozzásegíthet ahhoz, hogy lelkünk nemesedjen, és közelebb kerüljön Teremtőjéhez. Emellett pedig – számos kutatás szerint – testünknek sem árt, ha néhanapján egészségesebben, húsmentesebben táplálkozunk. Talán már a régiek is megsejtették ezt.

Mi a szénlábnyom?
A szénlábnyom azt mutatja meg, hogy például egy termék életciklusa, egy ember életmódja, egy vállalat tevékenysége mennyi közvetlen és közvetett üvegházhatású gázkibocsátással jár. Különböző módszerek segítségével kiszámolható egyes termékek, szolgáltatások, vagy épp az egyén, egy közösség vagy a társadalom egészére vonatkoztatott szénlábnyom. Segítségével mérhetővé válik, hogy mennyiben járulunk hozzá a globális éghajlatváltozáshoz.

Mivel gyakorlatilag minden áru életciklusa során – a gyártástól a hulladék kezeléséig, azaz „a bölcsőtől a sírig” vagy újrahasznosítás esetén „a bölcsőtől a bölcsőig” – rendelkezik valamilyen mértékű üvegházgáz kibocsátással, ezért ennek csökkentésére a legkézenfekvőbb megoldás, ha egyszerűen csak kevesebb új dolgot vásárolunk!

És mi a gond a hússal?
A hús soha nem volt olyan olcsó, könnyen elérhető, és soha nem fogyasztották olyan nagy mennyiségben, mint napjainkban. 1961-ben a globális, egy főre eső átlagos húsfogyasztás évente megközelítőleg 20 kg volt, 2013-ra 43 kg-ra, vagyis több, mint kétszeresére nőtt. Sokáig státuszszimbólum volt: nagyszüleink mesélhetnek arról az időről, amikor csak hetente, illetve ünnepnapokon fogyasztották, ehhez képest napjainkra megszokott a napi szintű fogyasztása. Előállítása ugyanakkor rengeteg erőforrást emészt fel. Gondoljunk csak bele: az állatoknak is élelemre, vízre van szükségük növekedésükhöz. Különösen nagy a szénlábnyoma a marhahúsnak és a tejtermékeknek. A kérődző állatok ugyanis jelentős mennyiségű metánt bocsájtanak ki a táplálkozásuk során, és a metán is üvegházhatású gáz, méghozzá hússzor erősebben, mint a szén-dioxid.

„Egy nagyobb fajta hamburger elfogyasztása hasonló hatású az éghajlatváltozásra, mintha Budapestről elautóznánk Balatonfűzfőre.”

Ha jobban érdekel, hogy az ételed milyen hatással van a bolygóra, ITT és ITT tudsz tájékozódni.

Ezek után nagyon könnyű átgondolni azt is, milyen hatalmas szénlábnyom-csökkenéssel járna, ha „lemondanánk” az élelmiszer pazarlásról. Megdöbbentő adatokat, kutatási eredmények látnak napvilágot arról, hogy a kidobott élelmiszerek mennyisége milyen hatalmas! Olvass róla ITT!

Nagyon érdekes a fentieket figyelembe véve átgondolni, hogy a keresztények gyakorlatában mindig is nagy jelentőségű volt a böjt. Milyen érdekes „összhangot” találunk a pénteki húsról való lemondás parancsa, gyakorlata és a korszerű kutatási eredmények között...Nahát...

Mit is javasolunk?  Légy tudatosabb az étkezéseddel kapcsolatban is!
  • Ne dobj ki élelmiszert, előbb inkább kevesebbet kérj! Kerüld a válogatást! 
  • Válaszd inkább a helyit: irány a piac! Nagy előny, ha az ételedet nem kell sok száz vagy ezer kilométert utaztatni.
  • Válaszd a szezonálist! Görögdinnyét augusztusban, epret júniusban egyél! 
  • Segíts otthon a kertben, vedd ki a részed a saját, egészséges élelmiszerek előállításából! A családod örülni fog! 
  • Fontold meg a hús- és tejtermék fogyasztásod mérséklését is: csatlakozz az egyház böjti gyakorlatához! Jót fog tenni.
Kívánunk a kedves Olvasónak kegyelmekben gazdag és testben-lélekben összeszedett nagyböjti időszakot, hogy Krisztus feltámadásának ünnepét méltón és felkészülten ülhesse meg!

Sasvári Szilvia tanárnő
Méry László atya