Brennbergi nyári tábor - 2017.

Lesz idén nyáron is brennbergi tábor? - kérdezték sorra a gyerekek a tél vége felé, amikor fél szemmel már a nyári szünet felé is kacsingattak egy kicsit. Lett...!
Az idei táborozóinkkal július elején érkeztünk meg a brennbergi völgybe, ahol a Rák patak mellett megbújó házikókat ezúttal is hamar megtöltöttük élettel. A visszatérő „törzstagokon” kívül ezúttal is szép számmal voltak „első táborozók”, akiknek a régiek készségesen segítettek átlendülni a kezdeti pillanatok bizonytalanságán. A házak elosztásának gördülékenységét nagymértékben elősegítette, hogy a „társbérletek” közössége gyakorlatilag már a megérkezésünkre kialakult, így egy-két ágy áthelyezésével gyorsan pontot tehettünk a beköltözés végére. Délután aztán már a játéké volt a főszerep: a fiúk azonnal megkezdték a focibajnokságot, az erdő melletti pályán a röplabda sem sokat pihent, és a tollas ütők is folyamatos „mozgásban voltak”, az új vendégek pedig a „bázis” felfedezésére indultak.

A tábor hagyományaihoz igazodva sötétedére megérkezett Balázs tanár úr – aki nem mellesleg ornitológus is - (a régiek már jól ismerték), aki azon túl, hogy több napon is csatlakozott hozzánk, az éjszakai túránk irányítója is volt. Vezetésével ismerkedhettünk meg az erdő éjszakai világával, titkaival.

Kedden reggel egy autóbusz várt bennünket a táborhoz vezető bekötőút mellett. Ezt a napunkat a Fertő-táj Világörökségtúra programja töltötte ki, amelynek során először távcsöves madármegfigyelésen vehettünk részt, aztán ellátogattunk a fertődi kastélyba, majd a fertőbozi Gloriette kilátó magaslatáról gyönyörködhettünk a Fertő tó és nádas vidékének szépségeiben.  A nap zárásaként a Páneurópai Piknik emlékhellyel, történetével és jelentőségével ismerkedhettünk meg.

Szerdán – mindannyiunk nagy örömére – szép napsütéses időben készülődhettünk a túrakenus – strandolós programunkra. Az elmúlt évek gyakorlatát követve a csapat a Fertő partján, a fertőrákosi strandon ütött tanyát, és onnan kisebb csoportokban indulva, a tó csatornáin túrakenuzva fedezhette fel a nádas élővilágát.  Mind e közben a strandon hol a röplabdapályát népesítettük be, hol a vízben lubickolt a csapat, vagy épp a büfés néninek okoztunk örömet az érkezésünkkel. Vacsora után visszaérkezve a táborba, egy többfordulós számháború vette kezdetét, amelyben több csapat vállalkozott a játékra.

Csütörtökön a nap első felében a táborban folytatódtak a megkezdett játékok, majd ebéd után egy távoli vidékekre kalauzoló vadászati gyűjtemény tekintettük meg a soproni Erdészeti Múzeumban, ahol ezen kívül egy egyszerű nyomdai technikával is megismerkedhettünk. Az este folyamán ismét az elmaradhatatlan paprikás krumpli főzéshez adták sokan a kezük munkáját, aminek eredményeképpen sikerült teljesen kiürítenünk a jókora bográcsot. Zárásként egy nagyon hangulatos gitározós-éneklős tábortűzzel zártuk a napi élmények sorát.

Az utolsó napon délelőtt a „háziversenyek” záró eseményeire illetve az eredményhirdetésre került sor, majd a csomagszállító autó megtöltését követően még egy finom ebéddel és fagyizással zártuk le a mögöttünk hagyott tábori napokat.

Visszagondolva az együtt töltött néhány vidám napra, örömmel nyugtázhattuk, hogy diákjaink nagyon sok bennük rejlő értékes tulajdonsággal örvendezettek meg bennünket és egymást is. Ezúttal is bizonyságot nyert, hogy az iskolafalak zárt világából kilépve, mennyi „kincset” fedezhetünk fel a gyerekekben.

Marek Péter
táborvezető