Érettségizők zarándokoltak Győrbe

Október 18-án, szombaton osztályunk egy igazán vidám, tartalmas, lelki élményekben gazdag napot töltött együtt más egyházi iskolák végzős diákjaival az érettségizők zarándoklatának keretében. Az évente megrendezett program helyszíne idén is a győri székesegyház volt.

Itt gyülekeztek a fiatalok kis csoportokba verődve a reggeli órában. A bejáratnál levő asztalokon mindenki választhatott a sokféle színű karszalagok közül, valamint egy könyvjelzőt is kaptunk Ferenc pápa üzenetével. A szentmise 9 órakor kezdődött a templomban, melyet Martos Levente Balázs atya, a győri szeminárium prefektusa celebrált, győri egyházmegyei papok és a szeminárium kispapjainak segítségével. A szertartást még ünnepélyesebbé tette a székesegyház csodálatos hangon felcsendülő orgonája és a füstölő tömjén illata is, mely belengte a szentélyt. A szentbeszédben Balázs atya a hit fontosságát hangsúlyozta, melyre különösen szükségünk lesz ebben a nehéz évben, amikor meg kell hoznunk életünk nagy döntését. Az atya kiemelte, hogy nem csak a papoknak, hanem mindenkinek van hivatása, melyet az Isten személyesen neki szánt.

A szentmise után Balázs atya buzdítására vetettünk egy-egy pillantást a győri bazilika híres ereklyéire: a Könnyező Szűzanya kegyképére, boldog Apor Vilmos püspök márványszarkofágjára, és nem utolsó sorban a nemrég rekonstruált Szent László-hermára. Jó mindig újra rácsodálkozni, milyen értékes kincseket rejt egyházmegyénk főtemploma. Ezt követően kezdődött Balázs atya vetítéssel egybekötött előadása a templom főhajójában. Az élménybeszámolóban az atya egy francia katedrális művészeti kincseivel hívta fel a figyelmünket életünk zarándokútjára, és a fontos állomásokra, ahova mindig újra és újra visszatérünk. Különösen megfogott az a kép, ami a francia templom bejáratánál található kanyargó, labirintusszerű köveket ábrázolta, melyeken a régiek térdelve mentek végig, míg a szentélybe nem értek. Az Egyház történetében ezek a gesztusok mind azt mutatják nekünk, mai embereknek, milyen fontos az alázat a hitünkben. Hogy merjünk bocsánatot kérni bűneinkért, és térden csúszva az Isten elé járulni, és esedezni a megbocsátásért. Természetesen ma már nincsenek ilyen szigorú szabályok az Egyházban, mégsem szabad elfelejtkeznünk a háláról, tiszteletről, ami a mi Megváltó Istenünket illeti.

A lebilincselő előadás után kiscsoportos beszélgetésekre került sor több helyszínen, a szeminárium kispapjainak vezetésével. Itt volt szükség a nap elején kapott színes karszalagjainkra, melyek segítségével mindenki könnyen megtalálta vezetőjét, és társait. Az én „lila karszalagos” csoportomnak vezetője a harmadéves szemináriumi hallgató, Szabolcs volt, akivel a papi hivatás fontosságáról, az elkötelezettségről beszélgettünk. Kérdeztük őt saját hit-élményeiről, személyes tapasztalatairól, melyeket örömmel megosztott velünk. Vidámsággal és sok nevetéssel telt el ez az együtt töltött óra.

Ezt követően éhségünk már a tetőfokára hágott, úgy hogy mindenki örömmel fogyasztotta el a közös ebédet (virsli, kenyér, tea) a püspökvár egyik termében. Akinek még maradt energiája, kedve, ebéd után megtekinthette városunk csodás panorámáját a püspökvár tornyából. A nap zárásaként litániát imádkoztunk a Szűzanya tiszteletére a Könnyező Szűzanya kegyképe előtt, melyet még meghittebbé tettek a kis égő mécsesek, melyeket a szertartás előtt közösen meggyújtottunk, a végén pedig a kegykép előtt elhelyeztünk.

Hálás köszönettel tartozunk a zarándoklat szervezőinek ezért a felejthetetlen élményért, mellyel gyarapodtunk. Lelkiekben megújulva tudjuk majd folytatni ezt a számunkra oly fontos évet, tudva, hogy a Jóistenre mindig számíthatunk a nehéz döntések előtt. Ő megmutatja igazi hivatásunkat, ha kitartóan imádkozunk Hozzá. Köszönjük!

Simon Orsolya
Fotó: Bogdán Réka, Paksa Balázs

Forrás: Győri Egyházmegye

Kategória: