„... és a fény megérkezik”

Kedves prohászkás Szülők, kedves Diákjaink és Óvódásaink! A fenti idézet Nagy Gáspár, iskolánk himnuszának költője tollából származik, s maga a vers Udvardi Ezsébet művésznő siófoki tárlatának megnyitójára született. Udvardi Erzsébet többek között kápolnánk oltárképének alkotója. Sok közös vonás van a két művész között. Mindketten Kossuth – díjas alkotók, mindkettőjük lakóhelye már az Úr háza, s nekünk talán még fontosabb, hogy mindketten különös módon szerették iskolánkat. Ezért hát nem csoda, hogy idei karácsonyi szeretetszolgálatunk irodalmi műsorának egyik fontos gondolatát e versből válogatottam. Ezúttal iskolánk 10.N osztályának nyolc lelkes diákjával jártam végig a győri kórház gyermek - és ápolási osztályait, s eljutottunk  a téti mentálhigiénés otthonba is. Karácsony üzenetével megörvendeztettük az Orsolyita Otthon és a Győr Egyházmegyei Papi Otthon lakóit is a Káptalandombon.

Szeretném megköszönni minden kedves Közreműködőnek, hogy komolyan vették felhívásunkat, és figyelmes, gondos szeretetükkel lehetővé tették, hogy szolgálatunk során sokakat - beteg gyermekeket és felnőtteket, időseket és rászorultakat - megajándékozzunk. Nagyon sok játék, szeretetcsomag érkezett, számtalan süteményfelajánlás. Önök, Ti valamennyien döntöttek/döntöttetek  a szeretet mellett.  S hiszem, hogy ez a döntés táplája a világban a Fényt, mely ugyan nem tőlünk érkezik, hanem az Úrtól, ám többekhez eljut, ha nekünk is gondunk van rá.

Kívánom, hogy Valamennyiük ünnepét töltse be a Megváltó születésének örömhíre,  ragyogja be a Fény, s az ünnep elmúltával is maradjon otthonukban!

Horváth-Hutás Rita
tanárnő
 
Itt vagyunk
és most már ez lesz az otthonunk
ez a berendezetten is ideiglenes világ
ahol
tapintható a föld a víz a nád
és a hegy
és a hegy tövén a kőkereszt
amint tapintja ízleli csókolja a fény
a valahonnan valahová utazó örök sugár
minden megszentelt évszak vándora
mely áthatol nappalon és éjszakán
átüt sziklán és márvány-palotán
bársonnyá simult
szívburkok falán
gyönyörű törvényeivel
irdogál
bizony mondom:
nagy fénnyel úgy irdogál
hogy kimondja csöndben önmagát
s mint ahogy a kivetett háló várni tud
a lélek Genezáreti taván
a tó és a tenger
az ígéret szerint türelmes
csitítja magát...
és a fény megérkezik...

Nagy Gáspár: A fény megérkezik (részlet)