Haj, ki kisze, haj!

Az elmúlt évtizedekben számtalan télűző, tavaszköszöntő népszokás alakult ki szerte Magyarországon, köztük a kiszehajtás. Időpontja tájegységenként változó: farsang farkán, illetve virágvasárnapján.
A kiszézés talán a legnépszerűbb télűző szokás, melynek keretén belül egy szalmabábot körbehordanak a faluban, majd kivonulnak vele a lányok a falu végére énekszóval, és ott a folyóba vetik, vagy elégetik. A kiszebáb legtöbb esetben a rosszat, a betegséget jelképezte.

A gyermekekkel közösen egy nagy szalmabábut készítettünk az óvoda udvarán és február utolsó napján mi „Napraforgósok” és a „Nefelejcsesek” Nagy István lovas omnibuszával a Mosoni-Dunához indultunk. Utazás közben énekeltünk, majd az Aranypartra érve óriási kört alakítottunk, és kiszézős dalokkal, verssel, tavaszi mondókákkal, hívogattuk a jó időt.

A mi kiszebábunkat a folyó vitte messzire s izgatottan figyeltük, hogy vele együtt hogyan tűnik el végre a tél, vele együtt a betegségek is, s adja át helyét a megújulásnak, a gyönyörű szép tavasznak; a hideg szürkeség a fényes melegnek.
Az aranyparti játszótéren a kellemes időben, ragyogó napsütésben jót játszottunk, majd egy püspökerdei kitérő után élményekkel gazdagon tértünk vissza az oviba.

Bízunk benne, hogy ezzel a népszokással sikerült elővarázsolnunk a tavaszt, s kívánjuk, hogy mindnyájan jó egészségnek örvendhessünk!

Tompa Ferencné Márti néni
óvodapedagógus
 
Gyüjj be sódar, gömböce!
Kivisszük a betegséget,
behozzuk az egészséget!
Haj, ki kisze, haj!
Gyüjj be sódar, gömböce!

Azt mondják a cinegék,
Itt a tavasz, nyitnikék! 
Kék ibolya, hóvirág,
Csupa öröm a világ.

 

Kategória: