A huszonhatodik...

A fentebb olvasott cím sokat sejtető lenne abban az esetben is, ha azon fogalmakat említeném, hogy: hatvan, szőlő, időjárás-előrejelzés, kókuszgolyó, kanálgép, szárnyas hangya, Kapanyányi monyók szabadfordításban, vagy invokáció. És hogy mit takarnak ezek a szeptember szép szelével szálló szavak számomra? Tarts velem, és olvasd ki élményeimet ez esetben nem két pedált tekerve, de szemünket sorokon legeltetve!

Úgy sejtem kitisztult a kép mindenki előtt a tekerés szó olvasatán, hogy a 26. Fertő tó kerülő kerékpártúrát vezették fel ezek, a még rejtélyes szavak. Induljunk is el a hatvanas szám kifejtésével! Az őszi túra szeptember 23-án startolt a megszokott indulási helyről a vasútállmással szemben. Itt pontosan 29x2 keréken guruló lelkes jelentkező várta izgatottan a sportos hétvége indulását. Ehhez a számhoz kell hozzáadnunk + kettőt. Fejszámolással is így a hatvanas számjegyhez jutunk. Ez alkalommal volt, aki 4 keréken gurult, egy járgányához applikált kísérő szerelvénnyel kiegészítve hagyományos kétkerekűjét. Nagy segítség volt ez két kitartó fiú számára, hiszen csomagjaik egy része apukájuk háta mögött utazhatott. De ha mindez nem lenne kellőképpen rendhagyó, hát hadd vonultassak fel, egy, a fiúk között, fekvő bringával útnak indulót. Az első szómagyarázattal együtt, egy indokot is írj fel, hogy miért éri meg ezen a kiránduláson részt venni! Jószívűségből nem volt hiány, így a nem mindennapi jármű kipróbálására bárkinek lehetősége nyílt. Szülői kíváncsiságokat sem kímélt ez a tesztelés. A szóban forgó vállalkozás sikeres volt, és kényelmességét, szórakoztató voltát nem is firtathattuk.

Na, és ha már elindultunk, térjünk rá a szőlőre! Az ősz ezernyi kegyelmes kincsei közül talán ezen a tájon a szőlő kísért mindvégig minket. Nem csak markáns, párhuzamosan egymás mellett futó, színeiben szemet gyönyörködtető megjelenésével, de illatával is. Az ültetvények apró örömei, és kincsei ezek a természeti élőlények. Fás szárukkal rendületlenül tartották ezernyi fürtjeiket, és szinte tiszteletet fejeztek ki az őket művelő, dolgos gazdáik előtt. Zamatuk pedig a kitartó munka gyümölcseiként száz közül is megismerhetővé tette őket. Míg itt szimatoltunk folyamatosan ránk ragyogott a nap őket érlelő ereje. Mondhatnám, és milyen idillikus lenne, de nem. Az időjárás-előrejelzés ezen a ponton beigazolódott, és felhők gyülekeztek velünk indulásunktól, hogy ők is résztvevők lehessenek a tájszemléletben. Nedvességüket kértük hagyják otthon szépen, míg bámészkodunk Neusiedler am See-ig, aztán jöhetnek ők is, ha jönniük kell. De, ami jött arra a meteorológia sem számított. Csupán két cseppükkel kísértek minket az utolsó métereken, másnap pedig csodálatos napsütéses lehelettel aranyozták be a túra addig is kellemes élményét.   Emellett kókuszgolyók is kísértek minket. Hagyományteremtő ereje van itt az anyuka kezeknek. Zamatokról, ízekről ez esetben is említést tehetünk. A kóstolás mindenkinél garantált volt, és a kifogástalan finomság életképessége kürülbelül 2 percig tartott. Bennünk viszont annál nagyobb, jó ízeket hagyott. Köszönet innen is a túráról-túrára el nem múló, kedves ránk gondolásért! Kanálgéppel is nekieshettünk volna, de azt tanultuk, egy szintén szimpatikus szülői személytől, hogy azt a katonaság elengedhetetlen kellékeként kellett, hogy tiszteljék abban az időben, amikor… És a történet innentől el nem felejtődik bennem. Hihetetlen hozzáértéssel, szórakoztató előadásmóddal, végtelen tapasztalatot cipelve volt biztosított ez. Volt stokedli történet is, és ruhahajtogatási szabályrendszer. Akinek esetleg ehhez bármi kérdése lenne, jöjjön bátran a következőre. Történelemkedvelők előre! Itt ez a téma is szakavatottsággal prezentálódott. Megérkezett a harmadik nyomós ok a részvételre. Jöjjön a biológia is szárnyas hangya háton nyargalva. Igen, ők is velünk voltak. Vagy inkább rajtunk utaztak, de különösebben nem zavartak. Talán csak kommunikációs zajként voltak időnként alkalmatlanok. Egy pár méteres szakaszon jobb volt a jó öreg csendkirály játékot játszani magunkban. A német, angol tantárgyat is elővehetjük. Miután csendességünket megtörtük, a humor is ránk szállt. Így próbálgattuk a méltán híres, Jankovics Marcell, 1981-es Fehérlófia című magyar rajzfilmből vett frappáns szereplőnevet (Kaponyányi monyók) szabadon fordítani, ahogy csak bírjuk. Péter bácsi a következő indok a 27. tekerésen való részvételhez. És elérkeztünk az invokációhoz. Aki gimnazista, valószínűleg kívülről fújja már az eposzi kellékek sorában ezt. Segélykérés ugyebár. Részemről elmondható, hogy a Fertőrákostól Sopronig vezető emelkedőn, 1-2-es váltókapcsolás mellett, gyakran hívtam segítségül a fentieket. Itt a szőlő íze, illata, kókuszgolyók energiái sem nagyon juttattak felfelé, de hogy a kitartás meghozza gyümölcsét, és a siker érzése felbecsülhetetlen, az megérkezett. Pár nagyobb lélegzet után visszatértek az ízek is eszembe, és igenis, segítettek, hogy eljussunk a vasárnap csendjében vigyázban álló soproni belvároshoz.


Íme hát a szavak, a magyarázatok, a tettek, és a szépségek, amiket megláttat velünk egy ilyen kimozdulás öröme. A magvetőről szóló példabeszédet itt zárásképp megemlítem. Ez az, ami akár a tájat, akár az ott részt vevő szülőket, és gyerekeket nézve eszembe juthatott. Élményekhez hozzátartozik az is, ha megelevenedni látjuk azt, amiről annyit olvasunk, hallunk, és amit örökül kaptunk a példabeszédet Hirdetőtől. A szülők elvetették a termőföldbe a magot, az odaeső teremtményeiket gondosan nevelgették, és a növekvők egyre inkább teljesednek gondoskodóiktól kapott példákat követve. Igen, ezek is az élet apró örömei, csodái és megbecsülései. Mondhatnám egy új indok, hogy részt vegyünk sok ilyen értékes társ mellett, közös élménygyökereket növesztve, hogy aztán teljesen kifejlett, hasonlóan szép tulajdonságokat szórhassunk ide-oda. A jó tanítás követésével így kiteljesedve. 
 
Bódis Rita
kísérő tanár