Innsbrucki sítábor - 2014

Február utolsó hetében közel százan keltünk útra ismét, hogy meghódítsuk a Tirol fővárosát körülölelő hegyeken található sípályák egy részét. Kicsik és nagyok egyaránt izgalommal telve vártuk azt a pillanatot, amikor pályára léphetünk. Akik már korábban megismerkedtek a sízés tudományával, azok boldogan tértek vissza abba az örömteli állapotba, amikor újra „elindul a léc”. Akik pedig most készültek barátságot kötni ezzel a csodás sporttal, az ismeretlenhez való óvatos közeledéssel, de annál nagyobb szorgalommal és lelkesedéssel győzték le az első napokra jellemző kihívásokat. Tették ezt annak reményében, hogy azután átélhessék majd azt a fantasztikus érzést, ami miatt évről évre oly sokan utaznak a hegyek birodalmába.

Csoportunk szálláshelyéül az eddigi évekhez hasonlóan ezúttal is a már megszokott és jól bevált innsbrucki szállodát választottuk, amellyel ezúttal is teljes mértékben elégedettek lehettünk.
Az ellátásunk – szobák, étkezések - ezúttal is minden igényt kielégítő volt, a wellness részlegben töltött idő alatt pedig sikerült a fáradt izmokat regenerálni.
Reggelente - a bérletkombinációk nyújtotta lehetőségeket figyelembe véve – indultunk a sípályákra. A csoportunk által leglátogatottabb pályarendszer ebben az esztendőben is az Axamer Lizum volt, de nagyszerű élményekről számoltak be azok is, akik Küthai vagy éppen a Stubai gleccser lejtőit hódították meg.
Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy az egyébként is remek hangulathoz a résztvevők vidámságán túl az is nagymértékben hozzájárult, hogy fantasztikusan karban tartott pályák álltak a rendelkezésünkre, az időjárásról pedig csak annyit, hogy a hét során felhőt nem vagy csak alig láttunk az égen. Gyakorlatilag minden nap szikrázó napsütés és hibátlan pályák vártak bennünket. Az egyik Hüttében jegyezte meg a bennünket kiszolgáló pénztáros, hogy ezt hívják itt Katalogwetter-nek (katalógus időjárás), amikor is az összes utazási iroda felküldi a hegyre a fotósait a prospektusokhoz képeket készíteni.
A hét során ezúttal is megrendeztük azt a lesikló versenyt, amelynek a végén a versenyzők minden tagja érem díjazásban részesült. Tegyük hozzá azonnal, hogy teljesen megérdemelten, hiszen kezdők és haladók egyaránt részt vehettek a próbatételen. Miután minden résztvevő idejét mérték, aki kíváncsi volt rá, azt is megtudhatta, hogy mennyi idő alatt sikerült teljesítenie a távot.
A tábor zárásakor örömmel nyugtáztuk, hogy minden kezdő sízőnk elsajátította az alapokat és a számukra megfelelő nehézségű pályán önálló sízésre is képessé váltak. A gyakorlott sízőink pedig minden bizonnyal úgy tehetik el „pihenni a felszerelésüket”az utolsó nap után, hogy talán „senkiben sem maradt km”.

Amikor elindultunk hazafelé, többünkben a rengeteg élmény mellett – kimondva vagy kimondatlanul - már a visszatérés gondolata fogalmazódott meg…

Marek Péter