Kedves Szülők és Diákjaink!

A következő tanév zökkenőmentes szervezése érdekében az alábbiak tudatosítását kérjük Önöktől.
A nyári szünidőben július 1-31-ig az iskola és az óvoda épülete is zárva lesz. Ügyintézésre a gimnázium épületében augusztus 1-jén, 8-án és 16-án, 8 és 12 óra között lesz lehetőség.
A tankönyvek kiosztására a tanév első napján, szeptember 3-án kerül sor.

Ebédbefizetés 2018. szeptember hónapra:
Az általános iskolásoknak és a gimnazistáknak az általános iskola épületében:
augusztus 29. (szerda)            8 - 12 és 13 - 15 óráig
augusztus 30. (csütörtök)        8 - 12 és 13 - 15 óráig
Az óvodásoknak az óvoda irodájában:
szeptember 6. (csütörtök)       7:15 - 11 és 12-16 óráig

Az ebédbefizetéssel kapcsolatos tudnivalók:
 
A Gyermekvédelemről szóló 1997. évi XXXI. Törvény 21/b § alapján a nappali rendszerű oktatásban résztvevő 1-8. osztályos tanuló 100 %-os intézményi étkezési kedvezményre jogosult akkor, ha a család rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt kap. Ezt a kedvezményt azonban csak akkor tudjuk biztosítani, ha az étkezési díj befizetésekor rendelkezik a szülő a 2018-2019. tanév megkezdésekor érvényes rendszeres gyermekvédelmi kedvezményről kiállított, önkormányzati határozattal s ezt az étkezési díj befizetéséhez magával hozza. Ellenkező esetben az étkezés teljes árát ki kell fizetni. Felhívjuk a kedves szülők figyelmét, hogy a kedvezmény igénybevételéhez nem elég a kérvény benyújtásáról szóló igazolás csak a határozat jogosít kedvezményre.

A 2018-2019. tanév kezdésével kapcsolatban a következő tájékoztatást adjuk:

A tanítás szeptember 3-án, hétfőn, 8 órakor kezdődik.

A tanévnyitó Veni Sancte szeptember 2-án, vasárnap 16 órakor lesz a Bazilikában. A tanulók 15:40-ig ünneplőben, osztályonként sorakozzanak fel a Bazilika előtt. A tanévnyitó szentmisére a szülőket és a hozzátartozókat is szeretettel hívjuk és várjuk.

Kedves Szülők és Diákjaink!

A viszontlátásig fogadják el Jelenits Istvánnak az iskola falain túl is életre váltandó gondolatait.

A diák örömmel és izgatott várakozással néz a vakáció elé. Sok szülőben azonban megsűrűsödik az aggodalom. A fiai-lányai elé nyíló szabadságnak ő elsősorban nem az örömét, hanem a kockázatát érzékeli. Lehet, hogy eddig is ritkán tudott elbeszélgetni gyermekeivel, de legalább tudta, hol vannak, mit csinálnak, áttekinthette majd minden lépésüket. A szünidő a váratlan helyzetek sorozatát jelenti, azok meg veszedelmeket: fizikai és erkölcsi természetűt is.

Szó se róla, ez az aggódás nem oktalan és nem is fölösleges. De nagy baj volna, ha egészen elhatalmasodnék - épp a keresztény családokon. Az természetes, hogy a hívő ember különös felelősséget érez a gyermekeiért: nem mindegy neki, milyenek lesznek, s egy olyan világban, amelynek közszellemét egyre kevésbé alakítja az evangélium, nemcsak embert, hanem jó keresztényt is akar nevelni belőlük. De minden igazi nevelésnek szabadságra kell nevelnie. Talán épp egy-egy szünidő küszöbén eszmél rá ennek igazi jelentőségére a keresztény szülő.

Jó és szükséges a védelem, a szoktatás, az otthon és a mindennapos ellenőrzés fegyelme. De évről évre több szabadságra is szüksége van egy fejlődő embernek, ahol nem döntenek róla, helyette, hanem neki kell döntenie - közvetlen védelem és ellenőrzés nélkül, személyesen szembe nézve az élet kockázataival és lehetőségeivel. A szabadságnak ezekbe a helyzeteibe fiát-lányát a legjobb szülő is csak imádságával kísérheti el.

Mit tehetünk, s mit kell még tennünk az imádságon túl?  Okosan kiszabhatjuk a fokozatosság rendjét. A szabadság felelősségéhez szokni kell, hogy milyen fokozatokban, azt aggályoskodás és szűkmarkúság nélkül a szülőknek jó kiszámítaniuk.

Ez a kiszámítás pedig csak akkor sikerülhet, ha fenntartjuk a beszélgető viszonyt azzal, akit annyira féltünk és szeretünk. Ellenőrizni nem tudjuk, nem akarjuk lépten-nyomon. De segítenünk kell abban, hogy földolgozza, értékelje tapasztalatait. Őszintén beszélnünk kell vele, mielőtt nekivág valaminek; nem azért, hogy félelmeinkkel gúzsba kössük, hanem hogy egyszerűen s az önbizalmát is megerősítve megmutassuk: nem naivul vagy kényszeredetten bocsátjuk el. Figyelnünk kell azokra a jelekre, amelyeket egy-egy nyaralásból küldött üzenet, egy-egy munkahelyről hazatérőben elejtett szó hordoz. A vállalkozás végén pedig mindenképpen alkalmat kell keresnünk arra, hogy megbeszéljük, milyen meglepetésekkel szolgált, milyen tapasztalatokkal zárult az egyéni élet egy-egy korai próbarepülése. Elsötétedhet körülöttünk a látóhatár, nehézzé, olykor lehetetlenné válhat, hogy az apa vagy akár az édesanya is szót értsen felnőtt fiával-lányával. Ilyenkor talán egy idősebb testvér vagy egy okos és felelősségteljes rokon, esetleg épp a lelkiatya segíthet; egyedül maradni sohasem jó, s ezt a szabadságával-felelősségével számot vető fiatal elsőnek érzi át.
De végül is a keresztény nevelés döntő eleme mégis az, hogy Isten elé vezessük a ránk bízottakat. Szokják meg, hogy Isten nem azonos velünk. Nem mögöttünk áll, hanem fölöttünk, éppoly közel hozzájuk, mint hozzánk.

A vakációra induló gyermekeinknek Babits sorait idézhetjük:
Légy hű és szabad! Gondolj a madarakra,
kik hívek a fához, mely fészküket adja,
s mégis kilátnak, kiszállnak a légi magasba!
Két hazában otthonosok: polgárai a fáknak
s együtt örök polgárai mind az égnek és a szabadságnak.

Így hát az előttünk álló nyárra, a vakációra, a boldog családi együttlétre és majd a szeptemberi viszontlátásra Isten áldását kérik

a Prohászka Ottokár Orsolyita
Közoktatási Központ nevelői