Mariazell – Győr kerékpártúra 2017. nyár

A mögöttünk hagyott 2016-2017-es tanév adventi időszakában egy autóbuszos kirándulás keretében egyszer már felkerestük az Alpok hegyvonulatainak varázslatos tájai között megbúvó Mariazellt. A városka – amelyre nem véletlenül tekintenek Steiermark egyik ékszerdobozaként – hangulatával és lelkiségével magával ragadott bennünket. Innen fakadt az a gondolat, hogy a tanév zárásához igazodva egy kerékpáros kirándulás keretében visszatérjünk...
Aztán a gondolatot tettek követték. Az útvonal megtervezése valamint a szálláshelyek lekötését követően arra esett a választás, hogy a nyári bringatúránk induló állomása kapcsolódjon történelmünk egyik kiemelkedő helyéhez, a ma is élő Mária kegyhelyéhez, Mariazellhez.

0. nap
Kiutazásunk napján – vasárnap - a korai ebédet követően 27-en ültünk autóbuszra, amely délután négy óra táján érkezett meg velünk a gótika és a barokk jegyeinek ötvözetét magán viselő háromtornyú búcsújáró templom szomszédságában található szállodánkhoz. Itt találkoztunk azzal a két autóval, amely a kerékpárok kifuvarozásában volt segítségünkre illetve kísérő autónkkal, amely túránk során árnyékként „követett” bennünket.
A szállások gyors elfoglalását követően első utunk a Bazilika déli kapujától néhány lépésnyire található Szent Mihály kápolnához vezetett. A 15. sz. végén épült kései gót nyolcszögletű „torony” csillagboltozatos felső helyiségben gyakran mutatnak be szentmisét, tartanak keresztelőt. Ezzel a lehetőséggel élve mi is ebben a kápolnában vettünk részt egy magyar nyelvű szentmisén.
(A kápolna földalatti részében – az ún. karnerben - gyűjtötték össze az egykori, templom körüli temetőből származó emberi csontokat.) A szertartás végén az elköszönést megelőzően Péter atyától megtudtuk, hogy ő is a kerékpározás lelkes rajongója, mi több, művelője.
A szentmise után a Bazilikába siettünk, hogy a szerzetesek közös esti zsoltáros imádsága – vesperás – előtt egy kicsit elmerülhessünk egykori királyunk, Nagy Lajos nevéhez kötődő templom hangulatában. 
Ezután kisebb csoportokat alkotva a több völgy találkozásánál fekvő városka rövidke gyalogos felfedezésére indultunk, majd visszatérve a szállásra csoportunk két szülinapos tagját köszöntöttük fel egy-egy tortával – nem kis meglepetést szerezve ezzel az ünnepelteknek. Az elmaradhatatlan esti beszélgetések után aztán pihenőre tértünk, hiszen a következő napon már a kerékpároké lett a főszerep...

1. nap - Mariazell – Kaumberg
Kerékpártúránk startnapja egy hozzávetőleg 85 km-es távot tartogatott számunkra. A terepviszonyokat tekintve a könnyed gurulást jelentő, lejtősebb szakaszok mellett az emelkedők sem maradtak ki a napi etapból.
A reggeli indulást követően - Mariazellt magunk mögött hagyva – hamarosan egy csodaszép szerpentinen találtuk magunkat, amely az alaphangulatát is megadta a ránk váró csodálatos tájakkal tűzdelt napnak. Kigurulva a lendületből egy rövid megállás során mindenkiről lekerültek azok a kis kabátok, amelyeket a fázósabbak vettek fel a hegyvidéki friss hajnal miatt.
Terzhez érkezve az elágazásnál észak felé kanyarodva átléptünk Alsó-Ausztriába, és kisebb- nagyobb, de folyamatos emelkedőkkel tarkított úton, mintegy 18 km megtételét követően, Knollenhalls után nem sokkal értük el a napi távunk legmagasabb pontját. Néhány láncprobléma megoldásán kívül az egyetlen komoly feladat a nagy meleg miatti folyamatos folyadékpótlás volt. (Na, meg persze a fel-felbukkanó emelkedők leküzdése...!)  Kernhof után a Traisen völgyéhez érve Lilienfed felé haladva visszakaptuk amit „elvesztettünk a vámon”, hiszen egészen Traisen városkáig egy egészen kellemes vonalvezetésű úton jutottunk el. Nem mellékesen a Traisen folyó völgyében vezető út mintha egy mesekönyv illusztrációjaként kísért volna bennünket.  A szállásunknak helyt adó Kaumbergig hátra lévő erős 20 km zárásaként az utolsó „ravasz emelkedős” szakaszon elég hosszan belaktuk az utat, ugyanis a nap végére már jelentős különbségek mutatkoztak a csapattagok erőtartalékai tekintetében. Ennek ellenére a szálláshoz érve az utolsókból lettek az elsők, mert a mezőnytől ellépők egy kissé túlfutottak a célon, így nekik egy kicsit visszafelé kellett tekerni, amikorra persze a többiek is már odaértek. Így történt, hogy a vége fogadta az elejét...
A szálláshely elfoglalása után az egyik hangulatos helyi vendéglőben egy finom vacsora során feltöltöttük energiaraktárainkat, majd visszasétálva a szállásra a nap legérdekesebb pillanatait felelevenítve beszélgettük magunkat álomba.

2. nap
Kaumbergi szállásunk jellegéből fakadóan egy korai, ám változatos svédasztalos reggelivel indíthattuk a napot. A bőséges étkezésre alapos okot szolgáltatott az a tény, hogy a Fertő tó kerülőről már jól ismert, és a nap záró állomásaként megjelölt Podersdorfig mintegy 107 km „volt hátra...”
A csomagjaink kisbuszba logisztikázását követően a várható nagy melegre tekintettel ismét feltöltöttük a vízkészletet, majd búcsút intettünk kedves vendéglátóinknak, és elindultunk Burgenland irányába.  A kezdeti órákban egymást követték a hangulatos falvak illetve kis városok. Helyenként hangos dudaszóval köszöntötték lelkes csapatunkat. Berndorfot magunk mögött hagyva azután teljesen megváltozott a táj hangulata. Eltűntek a hegyek – dombok, és ezzel egyúttal az aszfaltcsík jellege is megváltozott, ugyanis az eddigiektől eltérően gyakoribbakká váltak a 4 - 5 km-s nyílegyenes szakaszok.
Mind e közben pedig egyre tüzesebben sütött le a nyári nap sugára az ég tetejéről a pedált taposók hadára... Amikor azután Ebenfurt után átléptük Alsó – Ausztria keleti „határát” és beléptünk a legkeletibb osztrák tartományba, már csak 10 – 12 km választott el bennünket a Lajta-hegység déli lábánál, a Vulka völgyében fekvő Kismartontól (Eisenstadt), az Esterházy család híres barokk kastélyának városától.
A tervezett ebédidő és hosszabb pihenő jelentette motiváció egy egészen jó átlagsebességgel ajándékozott meg bennünket, így az előzetesen kalkulált időpontnál hamarabb „landoltunk” a kastély előtti kertben. Az ezt követő közel másfél órában mindegyikünk a számára legeredményesebb módon regenerálhatta magát. Séta a belvárosban, pihenés egy asztalnál, fagyizás, stb. egyre ment, nevezetesen rápihenni a még ránk váró km-ekre.  A kastélyba sajnos nem jutottunk be, mert ez túl nagy falat lett volna a rendelkezésünkre álló idő függvényében, de ide is egyszer visszatérünk.  Újra nyeregbe szálltunk, és a Fertőhöz közeledve Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza) előtt kanyarodtunk rá arra az útra, amely néhány résztvevőnek a „tókerülőről” már ismert volt, csak ezúttal éppen a haladási irányunk volt ellentétes. A remekül hajrázó közösségnek köszönhetően még szürkület előtt megérkeztünk Podersdorfba, ahol a tóparti kempingben, lakókocsikban vertünk tanyát. A kikötői séta és a vacsora után a lelkesebbek még a lefekvés előtti csobbanást is bevállalták, csak hogy teljes legyen a kép.

3. nap
A záró napot egy korai bolt látogatással kezdtük. A reggeli beszerzését követően visszatértünk a „bázisra”, elfogyasztottuk az indulás előtti „pár falatot”, felmálháztuk hűséges társunkat, a kisbuszt, majd nekivágtunk az albertkázmérpusztai határátkelőig még hátralévő mintegy 16 osztrák km-nek. Féltorony (Halbturn) volt az utolsó település, amit Ausztria területén érintettünk, majd megérkeztünk a határhoz. Az ott szolgálatot teljesítő kiskatona egy pillantással nyugtázta távozásunkat, majd a legnagyobb lelki nyugalommal tovább telefonozott. A határ magyar oldalára érkezve tartottunk egy rövid szünetet, bekukkantottunk az albertkázmérpusztai teplomba, majd a tavalyi Bécs – Győr bringás kirándulásról már jól ismert, Mosonszolnokig tartó mintegy 7 km-s hírhedt szakaszon elkezdtük falni a métereket. Az út állapota sajnos azóta is lehangoló, kátyú kátyút követ. Mosonmagyaróvárhoz érve felüdülést jelentett a szigetközi kerékpárút. Erre a napra is jól befűtöttek, ezért úgy döntöttünk, hogy a halászi hídon átkelve a Duna parton található szabadidőpark felé lekanyarodunk, és a park árnyat adó fái alatt tartjuk a túra utolsó hosszabb lélegzetvételű pihenőjét. Az ebéd is jót tett mindenkinek illetve a Duna vize is nagyon hívogatóan csábított bennünket...
A Győrig tartó utolsó gyenge 40 km előtt két csoportot alkottunk, egy gyorsabbat és egy nézelődősebbet. A komótosabb fele még az Olivér kutyájával is összebarátkozott Ásványrárón, majd ezután még egy fagyizás is belefért. Így mindenki aktuális állapotának megfelelő tempóval gurulhatott be az egyetem parkolójába.
A végig remek hangulatú kirándulásunkon a résztvevők fegyelmezettségének köszönhetően nem történt semmiféle komoly baj. Örömteli volt megtapasztalni az egymás iránt gyakorta megnyilvánuló segítőkészséget és odafigyelést.
Ezúton is szeretnénk megköszönni a névtelenséget kérő támogatóink áldozatvállalását és segítségét, amely által lehetővé tették számunkra ennek a testet-lelket építő útnak az életre hívását. Szintén köszönettel tartozunk a Győri Vízisport Egyesület vezetőinek, akik rendelkezésünkre bocsátották a kisbuszt, valamint kísérő autónk pilótájának profi segítségéért illetve azért a nekünk ajándékozott három napért, amelyet a szabadságából adott.

Marek Péter
testnevelő tanár