„Miért írunk verset?”

2014. április 4-én Adamik Tamás klasszika-filológus, Baka Györgyi, B Tóth Klára és Deák-Sárosi László költők látogattak el iskolánkba, hogy válaszoljanak nekünk arra a kérdésre: „Miért írunk verset?” Elkísérte őket Kasó Tibor, aki műveik közül többet is megzenésített.
A szerzők, akik fel is olvasták néhány alkotásukat, sok érdekes dolgot meséltek nekünk a költészethez való viszonyukról.

Adamik Tamás professzor saját elmondása szerint ritkán szokott verset írni. Előadásának fő üzenete számunkra: „Nyissuk meg lelkünket a költészet felé, mert az valamikor a nemzet anyanyelve volt.”
Elmondta, hogy az ókorban a vallási szertartásokat, a hadüzeneteket, a különféle erkölcsi oktató műveket, és még sok mást is mind-mind versben írtak le. Az utóbbi évszázadokra már megváltozott a költészet közösségi funkciója - most pedig aki azt akarja, hogy a versét végig olvassák, annak nemcsak fontos dolgokról szóló, hanem jó verset is kell írnia.
Baka Györgyi három fő költői témát tárt elénk: a gyermekkor érzéseit, a szerelmet és az ars poeticát.
Deák-Sárosi László elmélete szerint a költészet a létezés csúcsa, a szerelemben pedig a múzsának mindig valóságosnak kell lennie. Ő a fenti témák mellett foglalkozott a gúnyvers történetével is, példákat hozva fel a kelta és a székely kultúrából.
B. Tóth Klára, aki festő és restaurátorművész is, gyermekkorában kezdett verset írni. Stílusával elsősorban a családi költészetet képviseli.

Az előadások során sikerült választ kapnunk a címben feltett kérdésre. A vers egyszerre játékos és komoly, de mindenképpen gyönyörű dolog. Megalkotása segít bennünket igazságkeresésünkben, legmélyebb gondolataink, érzéseink méltó kifejezésében.

Hegedüs Anna
10. osztály

Kategória: