Prohászka Ottokár (1858 - 1927)

Prohászka Ottokár (1858 - 1927)Prohászka Ottokár, Székesfehérvár püspöke 1858-ban született Nyitrán. Anyja egy svájci-német származású pékmester lánya, apja cseh-osztrák katonatiszt. S habár a gyermek Prohászka anyanyelve német volt, és magyarul csak a losonci református gimnáziumban tanult meg, mindig törekedett arra, hogy híveihez a saját anyanyelvükön szóljon. E szándéka abban is megnyilvánult, hogy amikor szlovák nyelvterületre helyezték, hibátlanul megtanulta ezt a nyelvet is.

Iskoláit Losoncon, Nyitrán végezte, majd Kalocsán a jezsuitáknál tanult. Ekkor ébredt lelkében papi, szerzetesi hivatása. Esztergomban tanult kispapként, Simor prímás innen küldte Rómába a kiváló érettségi vizsgát követően. Rómából a filozófia és a teológia doktoraként tért haza, s egyetemi tanárként dolgozott Pesten, emellett pedig tanárspirituális atyaként munkálkodott Esztergomban. 1905-ben maga X. Pius pápa szentelte Székesfehérvár püspökévé a Sixtus kápolnában.

Munkássága szerteágazó. Nagy teológus, neves gondolkodó, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, aki kora egész műveltségének birtokában volt, egységbe olvadt személyében a tudós, jövőbelátó, lényeget észrevevő gondolkodó, az író és költő, a szociális reformer, és a misztikus.
A mai gondolkodás és kultúra emberei elé állította példaképül Krisztust, a keresztény világnézetet. Prohászka gondolkodása modern volt, legalább 100 évvel megelőzte a korát, és már akkor hirdetett olyan igazságokat, amelyet aztán sok évvel később, a II. Vatikáni Zsinat fogalmazott meg. Beszélt és értekezett a Szentírás helyes értelmezéséről, a hit és a tudomány kapcsolatáról, az Egyházról, mint közösségről, a népnyelvű liturgiáról, de a papi hivatás szolgáló jellegéről is. Megújította a papnevelést, P. Horváth Sándor O.P. véleménye szerint többet tett, „mint egész szerzetesrendek.”

Szociális apostol is volt, elméletben és gyakorlatban egyaránt. 1916-ban javasolta az egyházi nagybirtok parcellázását. Mindenét odaadta a szegényeknek, sokszor a cipőjéből is kibújt, azt adta oda a rászorulóknak. Hirdette, hogy nem panaszkodni kell, hanem dolgozni. Kiállt a szegények, munkások mellett, és 1920-ban újra javasolta a földosztást, sajnos eredménytelenül. Munkája mégsem volt hiábavaló, a reform, amelyet elkezdett, belső megújulást hozott, és előkészítette a II. Vatikáni Zsinatot.
Mint igazi katolikus pap és püspök, hitt abban, hogy a különböző nyelvű és nemzetiségű keresztények békében és szeretetben élhetnek egymás mellett. Számára minden nemzetiség együtt alkotja Krisztus egyetlen Egyházát.

1927-ben hunyt el Budapesten, a gyászbeszédet Schütz Antal mondta el sírja felett, aki később sajtó alá rendezte, a Szent István-Társulat kiadásában 25 kötetben megjelent Prohászka életművet.

Prohászka Ottokár - Születésnapi megemlékezés iskolánkban


Forrás: Dr. Pápai Lajos megyés püspök beszédei