Vendégünk volt Somogyi Győző Kossuth-díjas grafikus és festőművész

Gimnáziumunkban október 21-én, az aulában került sor az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepi megemlékezésére.

Először a Himnusz hangjai csendültek fel, majd Peredi Adrienn 11. osztályos tanuló Tamási Lajos, „Piros a vér a pesti utcán’’ című versét szavalta el. Ezután Cseh Tamás „Corvin köziek” című dalát hallhattuk, a kivetítőn pedig archív videofelvételek, és képek voltak láthatók. Ezek a képsorok a forradalom elesetteit, hősi harcosait, a magyar küzdeni akarást, és az általuk védett haza iránti szeretet mutatták be.

A dalt és a felvételeket Simon Orsolya 12. osztályos tanuló követte, Márai Sándor „Mennyből az angyal” című versével. Ezt követően lépett a mikrofon mögé a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikus és festőművész, Somogyi Győző, aki az emlékeiről mesélt a jelenlévőknek.

1956-ban a Művész úr 14 éves volt. Október 22-én diáktársaival együtt hazaküldték az iskolából. Az indokot nem tudta, csak hallotta egy diáktársuk kiabálását, hogy tüntetés van a városban. Hazament, és nem sokkal később egy tank ment el az ablakuk alatt. Látta az embercsoportokat, ahogy tüntetnek, hallotta a hangjukat, ahogy énekelték a Szózatot és a Himnuszt. Édesapja elindult este körülnézni, de csak az utca végéig jutott a lövöldözésektől. Mikor hazaért, felvillanyozva közölte családjával: „Szabadok leszünk!”

Mikor kiderült, hogy az oroszok kivonulnak az országból, Művész úr elmondása szerint mindenki felmászott a tankokra, átölelte a katonákat és virágokat dugdosott a tankok csöveibe. Az emberek virágokat adtak a katonáknak, akiktől szeretettel búcsúztak el, nem haraggal, vagy kárörvendéssel, hanem szeretettel.

Azonban bekövetkezett a második orosz támadás, november másodikán. A tankok elérték azt az utcát is, ahol Művész úr, és családja laktak. Egy tank lövedéke felrobbantotta, és porig égette azt. A család napokig száraz kenyérhéjakon élt, melyeket befőttbe mártva ettek meg. Művész úr elmondta, hogy számukra ez az élmény olyan volt, mintha a sport, és a játék hangulata keveredett volna a vérengzéssel. Az orosz katonák remegtek a félelemtől, miközben a gyerekek huzigálták puskájukat és kabátjukat. A magyarok nem féltek.  Elmondása szerint akkor, a forradalom alatt más ember lett belőle.

Így emlékeztünk meg országunk hősi halottairól, az orosz ostromról, a rengeteg ártatlan ember haláláról, és a magyar küzdeni akarásról.  A megemlékezést a Szózattal zártuk.

Horváth Márk
10. osztály

Kategória: